Kérés és bizalom

 

Mit tegyünk, amikor valamire szükségünk van? Jézus arra bátorít minket, hogy kéréseinkkel Istenhez forduljunk, egészen egyszerű módon, amit háromféleképpen mutat be.

Először egyszerűen kérhetünk Istentől. Az imádság nem egyfajta varázslás, nincs szükség különleges formulákra, előkészületekre vagy cselekedetekre. Egészen egyszerűen kérhetünk, a legegyenesebb módon.

Vagy kereshetünk. A keresésre időt és energiát kell szánnunk, lehet, hogy csalódás is ér minket, de amikor reményteli szívvel keresünk, akkor örömre is találunk.

Zörgethetünk is, mint az ajtón. Ez azt sugallja, várakozunk annak a reményében, hogy valaki jönni fog - akivel majd találkozunk.

Krisztus biztosít minket arról, hogy ha kéréseinket ilyen módon visszük Isten elé, az soha sem hiábavaló. Imádkozhatunk, kérhetünk, kereshetünk, zörgethetünk teljes bizalommal, mert Isten meghallgat és válaszol. A zsidó gyakorlatban az ige passzív alakjának a használata ("ajtót nyitnak") az Isten cselekedetére való utalás egyik módja, anélkül, hogy megneveznénk magát a cselekvőt.

Jézus tovább folytatja a magyarázatot a következő párhuzammal: még az emberek is tudják, akik nem tökéletesek, hogyan adják meg gyermekeiknek azt, amire szükségük van. "Ti, akik gonoszak vagytok" - ez azt jelenti, hogy az összes hibáitokkal együtt. Krisztus ezzel nem akarja befeketíteni az emberi természetet, hanem egyszerűen azt mondja, hogy Isten határtalan jóságával szemben a mi szeretetünk, nagyon gyenge. Ha a mi gyönge szeretetünk meg tudja adni gyermekeinknek azt, amire szükségük van, minden okunk meg van rá, hogy bízzunk Istenben, legalább annyira, vagy sokkal inkább, mint ahogyan a gyermekek bíznak a szüleikben.

A szülők azt szeretnék, ha gyerekeik többet kívánnának tőlük, mint pusztán csak ételt. Isten az akarja, hogy többet kívánjunk tőle, mint amire éppen most szükségünk van. Többet, mint az élet szükségleteit, Isten magát, az élet forrását szeretné egészen egyszerűen megnyitni számunkra. Bár ez a rész a mi kéréseinkre összpontosítva kezdődik, a "mi Atyánk, aki a mennyekben van" hangsúlyozásával végződik: ami valóságosan életet ad, az az Istenbe vetett bizalom-kapcsolat kibontakozása. A kérés, a keresés, a zörgetés által, még akkor is, ha nincs rögtön egyértelmű válasz könyörgéseinkre, jutunk azokra az ösvényekre, amelyeken járva eljuthatunk ebbe az életet adó bizakodásba és hagyjuk, hogy ez növekedjen bennünk.

vissza